úgyis tudtam, hogy ez lesz, hogy majd egyszercsak megunom a blogolást.
aztán meg úgyis mindig újrakezdem. és akkor nem fogjátok tudni, hogy mi történt az elmúlt pár hónapban. nem mintha olvasna engem bárki is.

félek.

félek, hogy megint én leszek az aki pofára esik. de az úgyis mindig én vagyok, szóval kezdhetek rá felkészülni. mert ő annyival szebb és csinosabb és vékonyabb és szebb és csinosabb nálam. és őt szereti. és nem fogja egykönnyen elfelejteni. én meg nem akarom ráeröltetni magam. mert kitudja. lehet, hogy csak egy éjszakára kellek. gyanítom, hogy nem, de mivanha. de nekem nem egy éjszaka kell. nekem sok kell. nekem ő kell.