Mese habbal

hihetetlen, hogy mennyit tudok aludni egyhuzamban.
éjfélkörül feküdtem le, és olyan fél egykor ébredtem fel. annyira nem volt kedvem semmihez, hogy egészen fél négyig pizsamában maradtam és ettem és neteztem és semmit nem csináltam. később rávettem magam egy zuhanyra, aztán kicsit rendet raktam a szobámban, meg átmásoltam a gazdasági füzetemet. közben végig a sláger rádiót hallgattam, csak magyar dalokat adtak ma. gáz vagy sem, szeretem őket. karthago, bikini, ákos... mindenféle volt, és annyira örültem neki : )

utálom a béna életemet.

úgyis tudtam, hogy ez lesz, hogy majd egyszercsak megunom a blogolást.
aztán meg úgyis mindig újrakezdem. és akkor nem fogjátok tudni, hogy mi történt az elmúlt pár hónapban. nem mintha olvasna engem bárki is.

félek.

félek, hogy megint én leszek az aki pofára esik. de az úgyis mindig én vagyok, szóval kezdhetek rá felkészülni. mert ő annyival szebb és csinosabb és vékonyabb és szebb és csinosabb nálam. és őt szereti. és nem fogja egykönnyen elfelejteni. én meg nem akarom ráeröltetni magam. mert kitudja. lehet, hogy csak egy éjszakára kellek. gyanítom, hogy nem, de mivanha. de nekem nem egy éjszaka kell. nekem sok kell. nekem ő kell.

HÜLYE BAROM ÁLLAT

Váá... tudtamtudtam.
Hogy lehetek ilyen idióta o_O

Lőjjetek le.

Hát kicsit sem o_O

Vááááááááááááááááááááááááá.

Annyi de annyi minden történt velem, de ez most túl sok nekem így egyszerre, nem tudok írni.

Hihetetlen most megélni a saját életemet.
Már több mint egy hete csak pislogok. Vagy sírok, vagy nevetek. Kétségbeesetten sírok, hogyha rossz, és idiótán vigyorgok, hogyha jó.
Mert ha jó, akkor nagyon jó... és ha rossz akkor persze kegyetlen.
Majd elmúlik ez is.

Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig eltart...
Fél9re értem haza. Milla is írt nekem bíztató sms-t nagyon jól esett, önbizalmat adott ^^
Na szóval. Hát nem éppen olyan volt, mint amilyennek képzeltem, de a semminél azért sokkal de sokkal jobb volt.
Negyed órát késett... x) Meghívott fagyizni. Olyan furcsa volt... túl sok volt a hallgatás... meg nem is tudom, mintha az elején kerülte volna a tekintetemet... ez egy kicsit érdekes volt, na mindegy. Aztán elmentünk hozzájuk megnéztünk két filmet. Már azt hittem az égvilágon semmi nem fog történni... szóval erőt vettem magamon és megcsókoltam... *cenzúrázott rész* :DD  Aaaanyira édes volt *-*
Megkérdeztem tőle, hogy akkor tulajdonképpen mi is volt ez ? Erre ő azt mondta, hogy "hát mondtam, hogy megpróbáljuk neem ?" *sejtelmes mosoly*
Aztán indulnia kellett fellépésre... már tök késésben volt, de azért megvárta velem a buszt : )
Akkor most úgy írom ahogy történt. Szóval vártuk a buszt...
Ő: - Valami baj van ?
Én: - Ugyan... nincs semmi. Csak akarok mondani valamit, de nem jön el a megfelelő pillanat.
Ő: - Húha, akkor ez valami nagy dolog lehet...
Én: - Hoppá, várj csak. Itt a pillanat :'D
Ő: - Hallgatlak : )
Én: - Öhh... na jó. Szóval... nem tudom, hogy mennyire számít ebben a pillanatban... dee én még sosem csináltam ilyet. Szóval... az a gond *mélyen a szemébenézős tekintet* hogy szeretlek...
Ő: *mosolyog*
Én: - Nem tudok ezzel mit csinálni... Tudom, hogy nem ez volt életed legromantikusabb szerelmi vallomása... sőt, biztos valahol a lista legalján kulloghat... de legalább őszinte volt...
Ő: - És szívből jött *megöleeel nagyon szorosan, megpuszilja a bucimat*

Na hát ennyi volt a nagy dráma... mondta, hogy most nem lesz itthon egy ideig, de ahogy tud ír smst vagy felhív és találkozunk is majd... És jött a busz... szájrapuszival köszönt el =/ De az ablakból láttam, hogy nézte ahogy elmegy a busz és keresett a szemével... Ez azért jó... nem ?
Na mindegy. Olyan békét éreztem hazafelé jövet, amilyet még soha. Én ilyen hihetetlenül szerelmes még nem voltam... Bár konkrétan nem kérdeztem meg, hogy akkor most járunk ? De azt hiszem már nevezhetjük annak...
Még érzem az illatát... olyan jó ^^

Ki gondolta volna, hogy akkor is tudnak történni sorsdöntő események, amikor csak egész nap otthon punnyadok, mert megmozdulni sincs erőm a melegtől ?
Egyik nap még letörten, minden reménytől megfosztva áltam elé egy újabb unalmas napnak. Még ugyanezen a napon este, csodával határos módon kiderült, hogy még is van remény... Megpróbáljuk ! Próba szerencse, ahogy ő mondta... Jójó, nem túl romantikus, de kezdetnek nem rossz ^^ Ha minden jól megy jövőhéttől... ööö... hű de fura leírni... 'járunk'. Jhuj de jó :'D Csöppet sem gyerekes. Már csak a cetli hiányzik, rajta a kérdéssel 'Szeretsz?' 'Húzd alá a megfelelő választ!' 'IGEN' 'NEM'

Csütörtöktől indul a naaaagy sátorozás. Alig kaptunk jegyet a buszra, de végülis megvan. Elég puritán körülmények között leszünk majd 3 éjszakán át, de bízok benne, hogy nem fogjuk megbánni. Legalább addigse itthon rohadok. Hihi.

Rosszat álmodtam, nagyon rosszat. Ő volt benne. Nem emlékszem már kristály tisztán, de tudom, hogy próbáltam neki elmondani, hogy mit érzek és ő csak mosolygott, eltűnt, aztán újra feltűnt, de egy szót sem szólt. Én meg kétségbeesve próbáltam megkeresni, de mindig eltűnt a szemem elől.

Tegnap Enikő barátosném egész nap nálam volt. Főztünk, útitervet készítettünk a naaagy sátorozáshoz, és este pedig egy 'mexikó jellegű' vacsorát ettünk :D

Tegnapelőtt... Találkoztam Mártonnal. Annyira nagyon furcsa volt az egész. Így első találkozásnak viszont mondhatni tökéletes volt. Egész délután csak feküdtünk a fűben, beszélgettünk, amiről csak lehetett, néha nagyokat hallgattunk. Vele még hallgatni is jó.

"Oh can’t you see what love has done?
What it’s done to me?"

U2 - Window In The Skies

Cukrinak: te roppant bájos vagy, és kicsit olyan álmodozóan kislányos. Tudom, hogy nem vagy már „ártatlan”, mégis olyan igazi ártatlannak tűnsz, olyan kis szendének. Légy továbbra is ilyen jóságos és bűbájos, és mindenki szeretni fog. És essen mindig jól, amit írok, mert igaz. A szememben nagyon kedves kislány vagy.

Köszönöm.

Ha a hétvégémet két szóval akarnám jellemezni, az a punnyadás és a zabálás lenne.
Apánál voltam... najó, mondjuk úgy, hogy a lakásában, mert ugyebár a munka az munka, őt meg szólítja a kötelesség. Azért apa főzőtt nekem szívpörköltet. Még sajnos nem tudja, hogy az ilyen belső szerves kaják nem a kedvenceim, sőt... Nembaj, megettem. Közben az az agyament dolog jutott az eszembe, hogy ugye akkor most egy csirkének (?) a szívét eszem. És hogy nemtudom. Ha szerelmes volt akkor most megettem a szerelmét? Mondjuk már régen rájöttem, hogy nem egészen vagyok normális.
Szombat este Vera megkínált egy pohárka áfonyás pezsgővel. Nem vagyok pezsgő párti, de hát egye fene, megkóstoltam. Annyira nagyon finom volt *-* Legközelebb sárgabarackos vagy cseresznyés lesz, már most teljesen rá vagyok izgulva :)
Ma elvillamosoztunk abba a százéves cukrászdába és vééégre megkóstolhattam a madártej tortát. Hűűű. Ilyen finom sütit régen ettem már... nagyon el lett találva. Veráékon látszott, hogy nemigazán járnak étterembe, meg eféle helyekre...

Hazafelé menet meg azért imádkoztam, hogy essen már az eső. Kedvem lett volna elázni... Annyira felszabadító érzés tud lenni néha.
Persze nem esett.
Ő pedig nem jelentkezett. Meg is lepődnék.

"Valaki mással megtörtént ugyanígy
Tegnap estig én voltam, az aki
Mindig nemet mond, de a szíve arra vár
hogy a nyári esőben téged megtalál

Meleg sárba lépsz, meleg sárba
Ázottan és mezitláb
S azt kívántam, szakadna ránk az ég

Mire vár, essen csak, essen..."

Varga Zsuzsa - Essen csak

Tudjátok milyen érzés az, hogyha a volt barátod előáll azzal a tervével, hogy rátetováltatja a nevedet a testére? Persze mindig mindenki akkor jön rá, hogy mi a fontos, amikor már elveszítette. Nem lehet ezt valahogy kijátszani? Úgy tűnik nem.

Ez a tegnapi szeretethiány gyorsan átalakult agresszióvá. Vagy csak egyszerűen nincsen megfelelő ember aki szeretetet adhatna. Vagy túl messze van. Vagy elérhetetlen. Vagy nem akarja, hogy elérd.

Hangulatember vagyok.

Annyi minden van, amit még nem mondtam el és annyi minden van, amit sohasem fogok elmondani... És annyi de annyi mindent szeretnék átélni és olyan, de olyan kevés az idő.

Csak álltunk ott, a Köki kellős közepén, és ő ölelt, én meg könnyeztem. Aztán letörölte a könnyeimet, álltunk tovább. Nem tudtam mit mondjak, elkönyveltem magam címeres bunkónak, hogy így elromlott ez az egész, a szeszélyes érzelmeim miatt. Én megpróbáltam... de a szerelmet nem lehet erőltetni.
Miért érzem azt, hogy még van egy kis remény? De NEM. Nincsen. Hiszen én már mást szeretek. Icike picike apróság, hogy a másik illető nem táplál ilyenfajta érzelmeket irántam...
Mióta vagyok ennyire "jó áru"? Egy órában két különböző ember is megmondta, hogy SZERET. De egyikük sem az akit én szeretek. Milyen nevetséges egy helyzet...

Természetesen ma is elkerültük egymást...
Bementem a suliba, kemény 3/4 órára, letöröltem 2 padot és szervusztok osztálytársak és szervusztok iskolai barátok. 2 hónap múlva újra itt a mókuskerékben.

"Mert úgy nem csinál úgy senki
Ahogy én csinálok úgy
Mintha tudnám, hogy mit akarok?

Ha jön az igazi azt két nap alatt megunom
Ha kicsit szenvedhetek nem öl meg az unalom
Futnak a percek
De ma se jön herceg..."

Heaven Street Seven - Márta

TÚLÉLTEM. És még csak meg sem buktam. És még bukás közelében sem voltam. Najó, matekból, dehát ez már fel se tűnik... És éssel nem kezdünk mondatot.
Azért persze holnap még be kell mennünk, hiszen kényszermunka van, tudjátok, nekünk kell kitakarítani a termeket. Még csak saját termünk sincs. Perszepersze, logikus.

Természetesen még csak véletlenül sem futottam össze VELE. Már két napja. Kerül engem, ez már gyakorlatilag biztos :'D Mondjuk nem értem mit vigyorgok, pár órája még halálosan ki voltam akadva. Mondjuk most is. De azért mosolygok, más ne tudja meg, hogy mennyire. Úgysem értenék. És semmi közük hozzá. Najó... van aki érti.

A Holiday egy csodálatos film. Nézzétek meg, komolyan. Erőt ad. Persze, ahhoz, hogy átérezd, olyan hangulat is kell. Ezeknek az érzéseknek most nem vagyok híján. Már jóideje nem...

Szeretethiányom van. Free Hugs napok következnek, szóval várok mindenkit szeretettel.
Van zeném is mára, hogy ne lenne.

"You're my life child,
everytime you breath,
I breath with you...
You're sunshine,
everytime you cry, my
I cries too"

Saybia - Just A Dream